„Elvégeztetett!”

Egy kávéházban beszélgettünk.
Csajok, spanok, az Isten, az Ördög, meg én.
Jól éreztük magunk, kellemes társaságban.
Mi van te olvasó? Felejtsd el, ha azt hiszed majd neked fogok imponálni.
A semmi volt a pincér, mindent felszolgált.
A hó esett! Szarvasok állottak a bárpultnál.
Munka közbe szorongott egy pingvin.
Miből fog megélni, kohók küzdöttek még.
Bár tudták izzik a vas bennük, de hiába mert téves a cél.
A daruk emelték, építették, vitték, fokozták, jobban megszervezték.
Hasonló ez mint mikor, párzás közben könyörög a nő: még még.
Beteljesedjen!
Addig javítottuk míg megsemmisítette önmagát.
Első a gyár! Cinikus a hozzá állás. Ne panaszkodj paraszt.
Mit sír a szád? Csak menny és csináld. Vágd a fát!!!
Gőzök, füstök, repedések, vakolatok, omlásveszélyek,
Épületek, kibontakozások, üveg hangú vitorlások.
Ultra szélsőséges megnyilvánulások.
Kávéházi szép nő kacagások.
Te pedig ott állsz az út végén, meg a kutrica.
A fagy porrá zúzta a benedvesedett elveket!
De mit csinálsz akkor?
Bazd meg!!! (Most ez a baj neked hogy ezt le írtam?
Vagy az, hogy a szépen beszélő gyilkost lehet jobban szeretsz?)
Ha megszakadnak a szívek, vagy a tiéd.
Lenn, fenn, ugyan az, és én mindenben látom ezt.
A költészet meg egy jó prostituált, aki szeret.
Nem nyelvtan, nem rím, nem etika ez.
Szerintem, a keresztre feszített Krisztus utolsó szavának
Visszhangja:
„Elvégeztetett!”








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-12-15 18:36:58
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-15 18:36:58