Kövérhölgy


Néhányan áthajolnak a drótkerítésen, meg olyan is
akad, hogy hintáznak az elektromos vezetéken, de
nálunk a családban mindig is a mértékletességen
volt a hangsúly.

Én nem mászom meg a lángot csak diszkréten, nem olyan
nagy ügy léket vágni egy szüfrazsetten, csak itt éppen
eléggé diszlokált már a lét ahhoz, hogy higgyél nekem:
soha nem nyertem.

Mert túlélni tanít e morál, de közben olyan, mintha
megnyesett tizracserjék közt kóborolnál, ahol végtelenre  
festik a fingot, és farkasszőlőt zabálva arra gondolnál:
már a zene sem kell.

Ha akarod megharcolok ezért itt, csak olyan fárasztó,
hogy minden nap fahrtolok is egy kicsit az élvezettel,
és ahogy az idő elszáll felettem: acsarkodok az élettel,
míg a Kövérhölgy énekel.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Nyugat Ma, 2013
Kötetben: Erudíció (, 2013)
Kiadó: White Rabbit
Feltöltés ideje: 2013-11-05 20:47:01
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-05 20:47:01