Dátumozott verseim

Az utolsó verseimet dátumozom,
hogy lássa az utókor, mikor írtam azt,
ha mélyülnek a ráncaim homlokomon,
sejthessék, vajon kitől kaphattam vigaszt,

ki ölelt, amikor remegett a testem,
hogy csillapíthassa felindulásomat,
ha látta az isten, hogy arcképét festem,
hatott talán rá a teremtő áhítat,

hiszen mondják sokan, engem is szerethet,
vétkeim súlyát megkönnyíti rajtam,
itt, ezen a földön boldognak teremtett,
s adósa sem leszek, miután meghaltam.

Azért is jelölöm versem születését
ezután majd, amíg kézben lesz a tollam,
tudhassam később, hogy nem jártam még kétrét,
egyenes derékkal éltem meghatottan

azok között, akik érzéketlenek, mint
az életben mindig én akartam lenni,
nehezen értem el akkor is a felszínt,
amikor a mélyből víz fölé sietni

létszükséglet volt a levegővétellel
oxigéndúsabbá tenni a tüdőmet,
könnyebb volt éjszaka, könnyebb volt a reggel,
azt is elhittem, hogy a fák égig nőnek.

S nem utolsósorban azért dátumozok;
rácsodálkozhassak, jé, még most is élek,
nem viszek el semmit, mindenkinek hozok
addig, amíg elszáll belőlem a lélek.

2013-10-13








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-13 07:36:33
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-13 07:36:33