valahol

a Város
rőt fényében
fura kéjben
egyeteme megaforái
szövegfüggő csirái
tenyésznek összefüggéstelen
emésztetlen
holt nyelveit
majd kihányja
csiklójának éterétől
fel-fel csuklik
értelmén innen és túl
szöveghűséget vetél

feketedik a Világegyetem fehérjéje
térdre roskadt a dolgok veleje
púpjaként nehezedik
az i-re a pont
miközben vesszőről álmodik

egy plusz maroknyi gerinctelenségért
házukat katapultálják
a csigák
szárnyaikat a vihogó angyalok
kalciumhiányban fürdenek
valahol Európa fölött
kettőspont és pontos vessző
mit a Végtelenből bezár és
egyben kivet
a központozás csöndjében emésztődő
égő lelkiismeret





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-28 02:32:12
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-28 02:32:12