Kisülések

szomorú vasárnap,
már járt vele erre.
zsidócsillagon baba -
ettől kezdve, belehalok.
gyerekkori
patyolattisztaságok.
(pókhálón napozó
harmatgolyók,
ecsetek alatt a táj. )

békén szuszog egy
ötven éves bébikabát,
kamuzik a restiben
özvegye rugdossa urnáját
sérült kredenc alá,
kék-békésen gondolkodik -
térdemre veszem,
anyja-apja helyett
haját simogatom.

dőlhet belőlem a vér,
mégis azt kérdezi,
nem akarom-e
leszopni legalább,
szeretem a holdat.
otthagyom neki
az utolsó kiflit is
a közös asztalon.

liba-tolla, mint a fény,
olyan szépen hallgat.
(kút káváján bádogpohár.)
nem különleges.
mindenki ébred
valamilyen arra.
tányérban portré
ősz hajú porcelánbohóc.

élek hét teljes napon át
s költök egy szépen szóló
csuda-bölcs furulyát:
ördög, ki a lelkemből való,
s nagy mélységből érkezett –
fogalmazta a lényeget.
”Lényeg légy, mozaik szemű,
érdekes. Ne túl alázatos!”

emlékszem Rózsira,
a lacipecsenyésre.
annak kellett volna
Jézusnak mennie,
időszámításunk alatt
sacc-per kb. kétezerbe.
az elmúlás szaga
ott van a kék bugyiban,

a szoknyák alatt megbújó
meleg alkonyatban.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-23 13:19:00
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-23 13:59:31