szkeptikus


először csak abba az irányba indul
amerre letelepedni vágyik
hogy tudja milyen onnan elszakadni
egyre jobban megismer
minél több tranzitországot
mindenhol csak azokra a területekre lép
ahol még nem járt senki
kontinenseket fennsíkokká
tesz óceánok kiapasztásával
amennyi nőnek azokat kanállal kimeri
kiönti a poklot
afrikán és észak-amerikán keresztül
vonalzóval berajzolt határok
mentén halad mert rosszat tesz
a gyomrának az irányváltás
ott érzi otthon magát
ahonnan ősei származnak
ez jelenthet többes állampolgárságot
eltéved ott ahol árvíz és cunami pusztított
ahol sivatag nőtt látja ahogy a haarp
befolyásolja az időjárást
a kezébe hullik egy légkörben
elégett műhold utolsó alkatrésze
madarakat repülésük közben lő hátba
harmadszor kerüli meg a földet
mire elég lendületet kap
hogy kirepüljön a világűrbe
ott ufókkal találkozik kik
létrehoztak bennünket most is
az ő rabszolgáik vagyunk
a verseink elavultak az övéikhez
képest azt mondták ameddig
nem szüntetjük meg hogy poszthumusz
díjazunk gyenge műveket addig
nem fogunk fejlődni tudják mi folyik itt
az ő véleményhatalmuk a földön
történtekkel pusztítja a társadalmuk
agysejtjeit akik így majd embernek
hiszik magukat ez lenne a megoldás
visszarepítenek akiktől egykor
elbúcsúztam száz évig integettek
meglátom őket növekedni
a horizonton, mióta kiszúrtak
ugyanezt üdvözlésként teszik






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-14 13:04:47
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-17 17:40:16