falánk

Falánk a hold,
Megette már az éjjelt,
napsugárba olvadt hájredője.
Ringatott magában négy halottat,
Kettő hullt alá, s kettő felülre.
Kettőből lett tó, fölötte heggyel,
harmadikból lett tükör,
negyedik nem haladt a reggel,
tündökölt az égen, mint a gyertyaláng.

Kórusban sírt a szél a csenddel.
morzsolódott minden szikla, föld,
életért könyörgött az összes meggyötört
világra ejtett fűzfa-áriás.
Oly koszos lett minden, mint az élet,
egymás hegyén, húsán csak, előre,
majd kialszik úgyis egykettőre,
elrohad majd, mint a rózsaszál.

Az ég sárkánya szebb, mint a galamb volt,
tollas szája úgy rebeg, ne értsd,
felrepült az égbe, el ne érjed,
a hold megette, és a földre folyt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-21 22:39:20
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-21 22:39:20