Adatmódosítások a tudaton
Az élet megfeneklésén a sejtek magjukat színezik fekete filctollal, hosszú lubickolása felér egy rövidre szakadt horgászzsinórral. De a halak mégis jól érzik magukat rövidtávú memóriájukban… Embereket sírnak ki gombostűfejnyi szemeikből, s leszünk, kik majd fulladozunk, s vergődünk majd a parton. Megpikkelyesedett bőreink iszappakolásban részesülnek, hol paprikás liszt helyett homokba forgatnak majd a gondolatok. Elveszünk szemcseméreteinkben, hol egykor vígan táncoltunk progresszív szívveréssel.
Élményeinkben: Más lett minden… Éltünk – álmodtunk…
Életünk álom volt, már emlékeink szálkáit csócsáljuk, s tüdőtarisznyáinkból az utolsó légbuborékokat is az invokációnak áldozzuk. Nyomokban tartalmazunk még egy szikrányi életet, amely pont elegendő, hogy fáklyát gyújtsunk, s végignézzük hazug halálunk szétkenődött gyertyák viaszából.
Áldozatot hozunk világra az ismeretlennek…
Levedlett testünket kerülgeti a psziché, hogy a hazug sors folyton adatmódosítást végez a tudaton, s a sosem látott fátyolistenek pszichoaktív szerek hatása alatt írják belénk az életet.
Kiutat keresnénk csak lyukas tenyereinkkel az idő cellájában, de képtelenek vagyunk megfogni átlátszó markunkkal kilincseit.
Este hat után már nem fogyasztunk bűntudat nélkül a belénk tapétázott előítéletekből. Csak bódulgatunk kedvünkre – az angyalok nyakán is hurokként feszül a glória – ígérgetünk mindenfélét, de elspájzolt szendvicstestünkön kiperforálódott a fólia.
Lassan átszitálgatjuk sivatagjainkat egyetlen rózsáért…
Hűen küzdünk a párválasztás dűnéin az egyetlen Múzsáért, s oázisok mólódeszkáiban fekszünk…
S tudom, hogy szálkás otthonunkban mindig hűen vár majd kétrepedéses kisszobánk, hiába tapos rajtunk az idő, a néhai, élet-gazdag vízcseppek sugározzák még hézagjainknak az elnyűtt vizes pólót. Már lányunkkal együtt keressük az új test-ruhát – eddig csak képzeletemben voltam képes látni őt, meg álmomban – de a valós ébredés mindig magában hordozta a hajnali csalódást.
Kifakult flash poszterek csüngenek a falon, s ahogy testem vonzza a megfáradt vakolatot, döbbenek csak rá, hogy a létbeszakításnál nincsen mostohább.
Műistenek rabolgatnak el minden tendenciát…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-08-03 16:08:40
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-03 16:08:40
