Creatio continua

Fedésben volt. Az egó árnya nem
engedte látni a végrehajtás
totális szabadságát. Kis híján
beleroppant bántó kényszerekbe.

Ha belegondol, ma sem érti, hogy
miként tudott bedőlni a készen
kapott korlátok elméletének,
míg fel nem ismerte: lakhatatlan.

Kitörésként kézenfekvőnek tűnt
tagadni, hogy kaptunk valamit is.
A mégis-etika heroikus
pózát mintha ráöntötték volna.

Egy örvényen múlt, hogy nem nőtt hozzá
végleg. Épp mélypontra jutva érte
kegyelem. Endorfin-bombák sora
ébresztett benne nem sejtett erőt.

Varázsütésre letisztult minden.
Mérhetetlen önbizalmat érzett,
s végtelen hálát, hogy része lehet
ebben. Már tudta, minden pillanat

érte is van. Most értette meg, hogy
adatik, de nem volt, és sohasem
lesz kulcsrakész. Feltárult előtte
a folyamatos teremtés titka.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-27 17:19:05
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-27 17:19:05