Lábujjbilétás címszó
Hajnali merevséggel kezdetét veszi a szemeket fésülő homoszintézis – oda nem illő függelékkel a lábujján ébred a pirkadat, a pillecukros álmokból süvít a megszikkadt valóság -, a csend sarka felszögeli a frissen kelt hajszálakat, s kipislogtatja évgyűrűs arcainkról a megfásult képeket. Agyvizünk forrása testmeleg vizelettel öntözi a porcelánt, a magunk után húzott takaró közli a párnákkal, hogy a fogyaszthatóságunkhoz várják meg még a délutánt. S elárulják, hogy este sem lesz álombál, de azért kivasalja belőlünk az eleganciát. Előállít belőlünk valamit a szapora reggel, ahogy a svédasztal deszkára helyezve szeletel fel, majd a naptár letépi, s kezünkbe adja az aznapi lábujjbilétás címszót. A rétegek pedig undor hiányában kezdik felültetni a hímtagokra a nyirkos reggelt.
Az éber álmok robotolni indulnak, hátha képesek tető alá hozni a tervbe iktatott vágyakat, de a statisztika adatátviteli sebessége - karcsúsága révén - a herékből ma sem csiklandoz ki csak tejfehér ondóból jövőképábrákat. A tettrekészség nehezére lel egy üllőben, kalapácsütötte szikrákból felröppenő sült galambok ma is pöffeszkedő foteloknak kapcsolgatják a teli hócipőt, hisz a mai műsor is csak tegnapi ismétlés – mintha finom lenne az ebéd – s ma sem történik semmi változás. A türelem illedelmeskedik, s elénk rakja a lábujjbilétás címszót.
A kívánt szöveg eléréséhez szögezi az üzenőfalra, hogy a semmi faragója, ma is csak forgácsot gyárt, mert abból él, hogy az utasításra hegyeztetett ceruzákat a felső emelet a gyémántokba töri, mikor az élet közösülne velünk, de a tárgy közömbösödik a címszavakkal a lábujjbilétán. S a szénalapú ország kaucsukhíján tollal jegyzeteli a csendre a grafitszürke délutánt, s üresen hagyja névjegyét a pontozott vonalon, melyen az áll: Munkaszerződés.
Tabufalán kifakul a zászló, s maszatolódik a csend – olvas belőlem a reggeli újság – majd sarkon fordul, ahol megül a sarki prostitúció farán a rend. A süket fülektől huzatot kap az ország, a busz indulásával megkopik a menetrend, a hazai összetartás olyan, mint mikor a garázsmenetről menetjegyet lyukasztva leszáll a csend.
A döbbenetben lankadott életfunkció a sarki privát génbankokban válságba hozott szóbeszédében rádióhullámokba csuklott, a szóközben pedig felharsogott, hogy a forgalom leállt. De a csőd széle középponttá nőtte ki magát, hisz itt találkozik a foghíjas urbanizáció, a család szemérmetlenül alapított közháremével, s első díjként új menetvágást ad az első vásárlónak a hármas metró. Majd az elbaszott ifjúság házi füstölésű bíróságán túlteszi magát a Kámaszutrán, a kuncsaft pedig párosával nyeri az olimpiai játékokon a trip-pereket. Melyen öt karikát lyukaszt a telepi luxus, s az igénytelenség szűzhártyáit kikaparja a mottóval a köztérre: Olcsó húsért, drága sorsjegy, ide a valutát.
Az önkívületi meztelenség lealacsonyodva pucsít a pázsiton két slukk herbáért, koszos punettiket dobál az újév - azok meg szállnak, mint, a fűszoknyás hawaii lányok két megrezegtetett műszempilláért – Elkorcsosult telepi pillangók és bábok riszálódnak a társadalom fenekén, mintha ők lennének az ideálok, hamar be is gurul összkerékkel, hogy van az, ki felszedi a konfettit és nem nézi a gusztust. Mert itt lakásfrontra nyílik az utcai bordélyház, futtatásban izzad az eufória markában a fólia, hol pázsitágyon legelgeti szemét az elszálltan megdöntött láz.
A tett helyszíne kihűlt nyomokat szemlél – vadnyúlfekvésben keresi a tartalmat - s szaglószervébe bekéretszkedő fóbiája perverz ihletét körbehúzza krétával, ahol barlangrajzokat fest már a melankólia, a fűszálak közt meg ott hever az elvesztett lábujjbilétás címszó, felmerevedett félkövér betűkkel, míg szemeinken megköt a hajnali nyomdafesték, ahogy tekintetünkbe diktálja a kurva élet létezését a nívó.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Hangulatfüggő komp-aktok (Magyar Elektronikus Könyvtár, 2013)
Kiadó: VÉDA
Feltöltés ideje: 2013-07-23 09:28:42
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-23 09:28:42
