Idegenben

ez a falu mintha minden este meghalna,
csattanó kapuzárak
vigyázzák az almafákat,
és a leeresztett redőnyök résein át
a fény csíkos fegyencruhát dob az aszfaltra.

idegen nekem ez a vidék,
régi fényképként fekete-fehérben látom,
csizma csosszan, a szomszéd tornácon
lámpát olt a félhomály,
és néha  meg-megcikkan egy denevér.

hiányzik a város,
a Haller téri fokhagymás lángos,
utána a haverokkal zöldséges ládákat pakoltunk,
és röhögtünk, hogy a kofa Tercsi kapzsi mosolya,
hozzáragadt sárga műfogához.

én színeket akarok,
gazdag kirakatok tarka tivornyáit,
a próbababák kalapján mélylila illatot,
és a balkonról lelógó vörös muskátlik
alatt golyótól fehérre fröccsent vakolatot.

itt nincs a belsőudvarok téglakékje,
Blikkel foltozott ablakok a négy per cébe'
itt nappal is leeresztve a redőny,
bent fegyencruhák a fekete lepedőn,
és csajkák csörömpölése a konyhakövön.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-12 11:38:45
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-12 22:51:33