Kései számvetés- Ön,bizalom, hiány

Ön bizalmam volt,
Olykor táj képében a hiány.
Önbizalma volt mégis...
Egymaga, csak a magány.

Siket zajjal élő koholmány,
Hamis múzsa, testbálvány.
Mint olcsó drágakőben a zárvány,
Csak ha fény felé tekint, vetül falra szivárvány.

Szem, érem, domb. Test, ékszer...
Megrészegült gimnasztika ezerszer.
Szórakoztató kény-szer elégszer.
Szén-szíve polcomon dobban még egyszer...
(Valahányszor ringatva éget el.)

Mégis, oly megkapó!
Groteszk, mindenre kapható...
Csinos, csintalan, kacérkodó.
Rózsa ajkú tanácstalankodó.

Egy gubanclelkű alkudozó.
Alakoskodó álmokat hozó.
Pillantása!? Beh mámorító...
Veszedelmes, halálba sodró.

Valódi állhatatos álmodozó.
Karjaiban, kínjában is konokul tartó...
Nékem szüntelen hajlongva hódoló,
Ki csöndért, fényért bármire hajlandó.
(Kiért önmagam is legyőztem volna...)

Mára emlékeim gyámja csak az idő!
S az éveket nem kért, megért falak.
Rajtuk valóságos évődő kirakat...
Megmaradtak, elragadtak, elrohantak...

Csupán néha, de mégis marasztalnak...
A vénséges időt nem álló szavak...
(Mint apró falat, mely torkomon akad.)
Ízléses panaszként, bár elméd méhéből,
Hörpintőkben ajkamra szaladnak.

Ezerszer voltam, hol nem voltam
Alternatív erőforrás akarva, akaratlan...
December, nem egyszer, (keser)édes November.
Egyszer még egy egész fél is... hallhatatlan.
(Marasztalva, marasztalhatatlan.)

Ím, katarzisként felkelte foltokkal falakon
Harmatos pokrócként nyújtózva el
A vénséges végtelenbe, s fölébem ér a fény...
Vánkosként feje alá gyűri, mindazt, ami tény.

Estve virraszt véle, sóhajvást suttogva kér.
Majd beletörődve zihál, s olykor még sírdogál...
Végül szellemképes tévénél nyugovóra tér.
(Rímfaragó lelkem rajta, pillantása felette)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-09 10:00:40
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-09 10:00:40