Margón

Az asszony beletemeti fejét a párnába.

Kelnie kéne, de az elmúlt álom otthagyja az ágyban.

(Csomókban hullik a haja, hátul egész kopasz, s titokban köpködi a fogait.)

Nem akar sírva ébredni.

A fiai összevesznek, a kicsi csengő gyerekhangon káromkodik, a kamasz dörmög rá, talán fejen is vágja.

Az asszony lapul, árnyak ülnek a hajnalon.

Reggelit kéne csinálni, különben éhen mennek el. Mi is van itthon?

Margarin nincs, esznek tejfölös kenyeret, ja vitamin, náthásak, talán a hagyma. Fonnyadt citrom a hűtőben.

Limonádé. A tej elfogyott. Mindig elfogy.

Az asszony kidugja a lábát, megméri a hőmérsékletet.

Hideg a Világ.

— Dögölj meg! — ordítja a csillogó hang.

Az asszony feltornázza magát, igyekszik csillapítani a dühöt és a remegést. Megöleli, az szokott segíteni. A kisfiú ellöki.

— Tönkreteszitek az életemet! A Marci soha nem hagy. Odahagy, cserben hagy... — suttogja az asszony.

— Miért nem állítod le ezt a nyomorékot!? — kérdezi a nagy.

— Talán csapjuk agyon! — mondja gúnyosan az anyja.

Lemegy a lépcsőn, mozognak a fokok, nem esik le, csak lecsúszik az utolsó egy méteren.

Nem fáj, csak jellemző.

Előző nap kenyeret sütött, kemény a héja.

— Mekkora szar ez! — egyszerre mondják, egy ütemre.

— Most bezzeg egyetértetek — sérül meg az asszony.

— Nem kell a drámázás, Anya!

— Fogat mosni, fésülködni! Elkéstek.

Alig várja, hogy elmenjenek.

— Adj egy puszit! — A kicsi félrecuppant.
A nagynak már nem lehet, pedig szeretné. Mindketten szeretnék.

A kicsit hallom megint.

Teli torokból énekli, hogy — „Legyetek jók, ha tudtok,

a többi nem számít...” — Hétszer, amíg a távolság el nem nyeli a hangját.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-08 19:03:42
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-08 19:03:42