- percbőségem árvaságai -





Dombokat, völgyeket láthatok, fákat és virágokat, de
olykor-olykor ennél jóval többre vágyom,
holott pontosan tudom; ha egy törött tejfölös
dobozt markolnék életem utolsó pillanatában,
azt is szépnek vélném s szeretném magammal vinni

messzire.

Madárcsicsergésre ébredhetek, kedves lágy neszekre, de
néha-néha ennél sokkal többre vágyom,
holott biztos vagyok abban; ha egy kopott, régi
ajtó nyikorgását hallanám utolsó perceimben,
azt is dallamnak gondolnám s szeretném magammal vinni

messzire.

Kenyeret ehetek, ihatok bort, cukorkák ízét élvezem, de
olykor-olykor ennél jóval többre vágyom,
holott pontosan tudom; ha ecettel itatnának
megannyi kedvenc ízeim helyett az utolsó pillanatban,
azt is mézédesnek találnám s szeretném magammal vinni

messzire.

Virágok illatát érezhetem, parfümök között elbíbelődhetek, de
néha-néha ennél sokkal többre vágyom,
holott biztos vagyok abban; ha rothadó zöldségek
közelében feküdnék a végső perceimben,
azt is tömjén illatúnak érezném s szeretném magammal vinni

messzire.


Messzire mindent magammal vinnék, amit
percbőségeimben közelről észre sem veszek.












Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-08 18:06:40
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-08 18:06:40