távolságaid



(délután)

cseppenként zsugorodom: festett viaszbaba a tűzben
helyettem te növekedsz bennem megállíthatatlanul
mint a délutáni árnyék
lassan eléred kapuimat
ha kilépsz mim marad?
festett viaszbaba a tűzben

(este)

most tele hassal is éhség gyötör
s hiába árasztasz el önmagaddal
hiányodtól nyöszörög az este
mikor hullik le a fátyol szemem elől
hogy vonásaid láttán felszakadjon bennem
minden ami örökkévaló
ma még olyan bonyolult
akár egy tekintet is közöttünk
s nem értem miért bonyolódnak az egyszerű szavak
érthetetlen kusza mondatokká
ha veled beszélek s a csend is elég

(éjjel)

mint egy labirintus: mindenhol falak és falak
ha a csalódások után beléd ütközöm
éjjel gátnak látlak
s továbbmegyek hogy megtaláljalak
lassan pirkad -a szoba ezüstben úszik
a tárgyakba új életet lehel a fény-
de a hajnal sem tudja feloldani bennem
ittléted távolságait






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-06 14:27:52
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-06 14:27:52