Jó reggelt!

oly lágyan kelt a nap,
aprókat harapdálva az ég aljába,
annak mégis kiserkent a vére, rá a kékre,
majd a fény, parttól partig futó
csilló szalagot dobott a Dunára.

Pest felől teherhajó jött,
matróza lopva sört ivott a kabin mögött,
majd az üveget a vízbe vágta,
és az bukdácsolni kezdett a tarajos hullámok között.

az ártéri fűzes épp' ébredezett,
korai szél borzolta zöldezüst lombjait,
valahol kotyogott egy ladik,
láncát rángatva,
szurkos oldalára alga tapadt,
amit apró halak csipkedtek,
és meg-megriadva elbújtak a fák árnyai alatt.

én kinn ültem a kőrézsű végén,
bámulva a ringatózó hordalékot,
néhány sirály sikoltott, tépve egymás tollát,
és a piros mederjelzőbóját
megkondította egy úszó tuskó..

a gátőrviskó kéményéből füst pipál,
biztos lecsót főz nekem az öreg,
kicsit kések, de az esti esőtől az erdei út
nyúlós lett, akár egy átizzadt szövet,
indulok, rám köszönnek a kövek,
én vissza: jó reggelt, te szép világ!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-28 11:31:27
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-28 17:28:55