A VÉN DIÁK ELBALLAGOTT

A vén diák elballagott,
Sok szép emléket itt hagyotta
Maga után, mert azt megtanulta,
Hogy az iskola az nem az utca

Ahova  lépve másképp minden,
A valóságban minden szinten
Képmutatás és  becstelenség várja,
Ha magát közöttük fel nem találja.

Elveszik az élet sűrűjében,
Bármennyire bízik Istenében,
Hogy megsegíti majd a  bajban,
Megfürösztve őt tejben - vajban.

A vén diák most elballagott,
Sok szép emléket hátra hagyott,
Megköszönve annak akitől ezt kapta,
Aki megsegítette, nem hagyta bajba.

Amikor kisdiákként átlépte  a kapuját
Annak az iskolának hol most veszi batyuját
Nehéz szívvel búcsút intve,
Tanárait nem feledve

Akik plántálták a tudást a fejükbe,
Még a lehetetlent is  megkísérelve
Ahhoz hogy  ne legyen bukta
A kisdiák gyászos  napja.

Vár az élet, búcsúzni kell,
Összefogva mindenkivel
Hogy az élet vidám legyen,
Ezért mindenki mást tegyen

Annál ami most itt maradt,
Rúgjon fel majd korlátokat,
De azt ne feledje soha !
Mit adott neki az Iskola !

Zirc, 2004.06. 10.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.