családáradás

nagyanyám azt mesélte, csak azért ment hozzá
a nagyapámhoz, mert annak nővére (a boszorkányos terka)
megbabonázta őt. nagyapám is furcsa volt,
mikor összeveszett a nagymamával, az ablakon
ugrott ki, hogy a „kandúrokkal” kocsmázzon,
amit ő (a nagyanyám) nem szívelhetett.
(én tudtam, hogy a macskák néha különösek,
de ezt azért nem gondoltam volna róluk.)
aztán volt egy öccse (a mamának), a rudi,
aki huszonhat évesen az erdőben télen favágás
után elaludt, s „a pálinkától a teste felgyulladott.”
azt nem tudom, hogy feltámad-e szegény,
de az biztos, hogy rá igaz, amit a sümegi pap
mondott, hogy „porból lettünk, porrá leszünk.”
(legalábbis a befejezést illetően.)
mikor ’45-ben a „ruszkik” bejöttek, nemhogy a rudi,
már a nagyapa se volt sehol,
(a donnál túl nagyra vette a kanyart),
de a nagymamához és a két kisgyerekhez
egy orosz se nyúlt. sőt, a házukban állomásozó
katonák parancsnoka (bizonyos vászja)
(a szilvalekvárnak köszönhetően) kezet csókolt
a dédmamának.  vigyáztak mindenre, a szivarjukkal
is csak egy fotelt égettek ki. (a foltra egyébként
többféle magyarázat is született, többek között
a lecsöppenő forró szilvalekvár.)
anyám tizenkét éves volt,
mikor sztálin meghalt, s nem értette,
hogy az osztályukba járó copfos lány
miért sír, s miért mondja, hogy „meghalt apánk”,
mikor volt neki rendes apja, aki nagyon is élt.
nekem is van rendes apám,
akiről csak most tudtam meg, hogy nem szimpatizált
a rendszerrel, s hogy ’78-ban kizárták a pártból,
("etikai, erkölcsi és morális alapon"),
mert valaki (a legjobb barátja) besúgta ’56-ért.
hiába volt rendes apa, dolgozott szorgalmasan
a családjáért, végül nem őt nevezték ki a munkahelyén
főnöknek. ezért költözni kényszerültünk.
no meg a szégyen miatt.
én elhatároztam, hogy szabadon és szépen
fogok élni (mint mezőn a füvek), s erre minden
lehetőség adott, zajlik a rendszerváltás,
fejünk fölött a demokrácia ígérete lebeg.
termett hirtelen minden a boltban,
több áruból és pártból is válogatni lehet.
én nemcsak pártot választok majd jól,
hanem apát is, aki rendes lesz,
nevel velem hat gyereket,
s szabadon, szépen élünk majd sokáig,
mint mezőn a füvek.

                               (1989)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-20 20:56:51
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-14 12:00:33