Vértelenül

És mert meguntak látni téged ablakaik előtt
ahogy tágra nyílt szemekkel meredtél
rájuk, mint aki akváriumot néz, vagy
temetést- a szakaszos emlékezés
buliját rontottad el náluk-
meguntak látni, ahogy öntudatos idétlenséggel
állsz ott, és mert utálni azért nem utáltak
elástak a még felhasználható dolgok közé
mint útlevelet, vagy éppen csatabárdot
és most pont olyan idétlenül, csak kevésbé
öntudatosan jobb híján egymásba karolnak

„szervusz! hát te? remélem jól vagy” pedig nincsenek
jól, mint aki nem evett reggelire semmit
és mire dél lesz, már nem tud, mint aki
meztelen szükséget meglátva
harangozásirányba elfut- meguntak látni téged
ezért jobb nekik ott, ahol nincsenek ablakok
és az ablakon túl tágra nyílt szemek, ahol nem
emlékezteti őket semmi arra, hogy valamennyire
azért illene foglalkozniuk veled.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-14 08:20:03
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-14 08:24:52