Azon az éjjelen


azon az éjjelen
mindent összevissza nem az órák vertek
a holdból a padlón kis foltok hevertek
betakarva hideg vázacserepekkel
azt hittem már soha nem jön el a reggel
azon az éjjelen
felkelt mint akit a döbbenet lassan ér
erősebb volt, mint a rozoga vaszsanér
és jobban imbolygott, mint a lámpa fénye
mi részegen borult a fali gyékényre
azon az éjjelen
a kulcsra zárt ajtó nem védett meg minket
csak a nagy tenyeret csak a felgyűrt inget
láttam ahogy anyám vállára tapadnak
eltakarta szemét sok szomszédos ablak
azon az éjjelen
sebesen pakoltunk, kopogott az eresz
ott maradt a labda a Bóbita lemez
a cipők szorongtak kilógott a nyelvük
a kopott bőröndöt esőben cipeltük
azon az éjjelen
maradtam valahogy örökre apátlan
anyám vacogott a vékonyka kabátban
és hallgatott konokul makacs ajakkal
roskadt mellkasában bennragadt az angyal
azon az éjjelen






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-06 18:39:26
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-06 18:39:26