Áhitat egy gondozóházban

Ítéletét a való, ez a játékos könnyűvérű csaló
úgy hozta az idő fölött, mint lomha cinkelt kocka
a dobd-tovább hatpontos diadalát.

Választásod immár: tovább görögni újra.
Az új napot úgy fogadod, mint kisgyermek,
mosolyogsz gügyögésre, szájat tátsz etetésre.

Szégyenkeznek. Magyarázzák ez az élet!
De mi a fenének néznek szemlesütve Rád,
hisz fokról-fokra lesz az ész az agysejtek foglya.

Te tisztán nevetsz az okosokra.
Fogatlan gyermeki mosollyal
kapaszkodva kézbe, rácsba, botba.

Eléd térdelek. Nézlek, mint a teremtő
homályos csodáját. Kezdő minden
gondolat-kísérlet. Értelmetlenek a miértek.

Nézlek. Tekintetedben évtizedek felvonása.
Meghajlok, hogy a szünetet mindenki lássa.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.