Az úgy van

az úgy van, hogy eltelik ennyi vagy annyi idő,
aztán az ember egyszerűen megunja az életét,
fogai kihullnak, hajában nyáron is őszelő,
és valami furcsa szomorúság lepi el két szemét.

ül a kertkapuban térdén kockás takaró,
vén ebe néha megnyalja lecsüngő kezét,
mosolyában a vándorlás vágya az útravaló,
így utoljára még bejárja világa ezernyi szegletét.

majd elalszik, mint a szombat délutáni szelek,
mert hétvégére álmos csendnek kell lenni,
ilyenkor nem használnak a gyógyszerek,
melyekből kétszer kétszázat kell kevés vízzel bevenni.

és arról álmodik, hogy Isten szereti őt,
a bűnbánat emlőjén csüng akár egy gyerek,
ám, ha korhadt esők verik végig a háztetőt,
torkában vörös tócsák pangnak édes tej helyett.

az úgy van, hogy eltelik ennyi vagy annyi idő,
és az ember egyszerűen imád élni,
kétségbeesetten percekért zihál a tüdő,
de hiába, többé már nem tud levegőt cserélni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-13 17:59:53
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-13 22:48:52