Levél Wang Fu-nak
Bölcselkedni az élet értelméről szavakban, 'mondd, mit érlel'?
Örömmel fogadnak szüleid, mint a kisdedet, még ha véletlen szerettek életre.
Lefotóznak, ahogy nősz, fejlődsz, okosodsz, s már zsákot is cipelsz,
Csörgőt adnak kezedbe, hogy rázzad, zajt csapsz, hogy rád figyeljenek.
Emlékezni nem fogsz, mi s hogyan történt veled, de mesélsz,
S hisznek neked, mint Háry Jánosnak, mert szép, ami igaz nem lehet;
Simogatnak szavakkal s dicsőítenek, oh, mily bölcs, ki csak puszta képzelet;
Éveid fagyűrűkben sokasodnak, s minél többet tudsz, annál üresebb leszel.
Génekről szólsz, őseidből lettél te is eggyé. Belőled friss ágak hajtanak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-07 00:39:18
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-13 02:29:09
