Kicsordulni a nyavalyás boldogságtól

A naplementét leküzdő reggeli fényözönben,
tovaszállva a széllel, pipacsos réteken
Ott, ahol a bánat a múltszázad titka
Élni lett volna jó, delet ütött az óra.
Erdei ösvényeket végig szaladgálva,
mennyei rónákról itt – ott muzsikálva
Megtenni mindent, amit csak akartál.
Dalos pacsirták himnuszát hallgatni az esték árnyain
szelek táncát bámulni a hűs patakban
a repülő csíkjait követni az égen,
s el el tévedni, valahol középen.
Rekedt torokkal szépet énekelni,
sötétkék vászonra csodát csöppenteni,
Varázsfuvolából hitvallást kergetni,
világot járni, aztán megpihenni.
Pipacsos réten mezítláb szaladgálni,
napsugárral töltekezni, majd odébb állni
tövisek közt matatni, szamócát találni
Rohanni a végtelennek tűnő tájhoz,
Nevetni a múlt fájó könnyeit
valaki kezét fogva, vágtatni előre
Semmit nem törődni a hírhedt jövendővel.
Kereket oldani, mintha nem is élnél
Kirohanni messze, erdők s mezők közé
Tanulni a fától, a harmatos virágtól
Kicsordulni a nyavalyás boldogságtól.
Várni az esőt, hogy ingét moshasd
kiállni az esőbe, hogy ölelve táncolhass
Szeretni őt, mint a kikelet varázsát
Talajként tekinteni minden mondatát.
Akarni, akarni mindent és jót
Nem többet egy kézfogásnál
Maradandót.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: - , -
Kötetben: - (- , - )
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2013-03-31 20:57:22
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-31 20:57:22