alapélmény

a szél rohan a lenyugvó Nap felé
   majd erejét veszti a térben
   téged persze senki nem kérdez
   milyen emlékfoszlányok milyen mondatok tűnnek el
   mint nagyzenekarban a fuvolaszó
beszélni kellett volna a fontos dolgokról
   hogy jelen helyzetben ami ugye mindig kétséges
   kettőtökkel mi van hogyan tovább
vagy például a szélről ahogy rohan a Nap felé
   és ez a kép milyen emlék lesz
   iszonyú nehéz felidézned
   aztán hirtelen megvan a kapcsolat
   ezek a jó pillanatok
   de szertefoszlik ismét
alapélményed az állandó kudarc
   hogy elmondani sincs kinek
   mert végül mégis elbeszéltek egymás mellett
   a szélben kavargó por elhomályosítja a képet







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-24 21:33:49
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-01 13:43:33