Isten fái leszünk
Úgy hajlongnak a fák,
mint jámbor szolga-bolondok,
mert megrázza a szél
hósapkás lombkoronájuk;
s hulllik a földre a hó,
már róluk is
– nem csak az égből.
Nézd! Ez a tél a mienk,
hát vedd el a jászol öléből!
Görcsbe szorítani kár ,
mert úgysem tarthat örökké .
Egy keserűbb csók álmunkat
e hóba temetné....
Félek hogy vakotás tükrünkként
törne a varázslat.
s bár hazaszállna imánk -
Törtszárnyú – gyönge madár csak...
Egy vihar eltép majd egymástól minket is ...
Érzed?
Már odakint van a tél
– Hát mit neki büszke reményed?
Megfagy a szív,
azután jéggéfagy a szájra jövő szó -
Isten fái leszünk -
Csöndes fák ...
Mint a koporsó.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-03-20 18:40:25
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-20 18:40:25
