Hal

Hal

Ki jelölte ki határom,
ki mondta, hogy mikor jöjjek;
ki szólít majd, ha mennem kell,
ki mondja, hogy szabad voltam?

Sejtjeimből állok össze,
ittlétem folytonos halál;
mégis él az egész bennem –
megtapasztalt átvonulás.

Minden pillanatom mozgás,
vektor nyila bármely percem;
nem tudom, hogy körbejárok,
eget szántok majd vagy földet.

"Isten arca, lelkes porond,
a légy fia"* – mi is vagyok?
Évezredeket megélek?
Elcsúszom egy pillanaton?

Gyerekként horgászni mentem,
csontkukac folyvást volt nálam:
össze-vissza másztak mindig;
horog hegyén a folyamba

feneketlen izgalommal
négyet-ötöt belevágtam.
Miben más az idő bennem,
láthatatlan fém a testben;

tátogok, ha útrakeltem,
kapkodok, ha megérkeztem;
milyen éhes halra lelek –
szabadon úsz’, nincsen zsineg.

*(Vörösmarty)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-03 23:27:08
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-03 23:27:08