tradução (avagy amikor Fernando Pessoát fordít József Attila)

(avagy amikor Fernando Pessoát
    fordít József Attila)

minden írásom fordítás,
a biztosból hoz valamit át,
amit nem ismerek.

hogyha jól meggondolom,
mit is merek, orrom vére
csak-csak elered, nem is kell más.

csápjait ez a kor hiába,
fölfele minek is nyújtaná,
hiszen belülre se;

odakint meg lóg az egész,
lóg az egész az űrbe.
miből hát? mi felé? hol is?

kiről is van szó, ha magamról? –
hova rejthetem a kérdezőt
magamból. – tudás kell? hit kell?

az egész kultúra arra jó,
hogy több asszociációja
legyen annak, ki részese.

s ha kérdezel; lehet-e bentről,
vagy minden kérdés kivet,
összeállnak a kérdezettek,

szemedbe néznek, nem ismernek,
várják, hogy megszelídüljed
magad: élő formabontás.

fordítsd le, amit egyként kaptál,
darabold érthetőre, mégse
veszítsd el az egészet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-21 21:51:04
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-21 21:51:04