Néma lány

Egyszer egy holdas éjszakán
Lehet, hogy álmodtam talán
Lehet, hogy félig éberen
De még is jól emlékezem
Mikor a sűrű ég alatt
A csend s az éj reám szakadt
És méricskéltem én sokat
A tó vízén a fodrokat
A mélyet néztem voltaképp
És máris furcsa lett a kép
És álltam ottan szótlanul
Ahogy az esti táj körém lapult
És méricskéltem én sokat
A tó vizén a fodrokat
A mélyet néztem voltaképp
És már is furcsa lett a kép
Fölé hajoltam, hátha látszik
A víztükrében az a másik
Az a másik fényes arc
Amit a tónak mélye tart
És néztem én sokáig
Ahogy az arc formára válik
És néztem hogy tekint reám
A tóvizén egy néma lány
A mélyet néztem voltaképp
És máris furcsa lett a kép
Ahogy a tágas tér között
A lány szemébe könny szökött
És méricskéltem én sokat
A tó vizén a fodrokat
Mit is tehettem volna mást
Úgy hittem ez csak látomás
A mélyet néztem voltaképp
És már is furcsa lett a kép
Azon a holdas éjszakán
Reám tekintett ott a lány
..
(Azóta hogy ha arra járok
Merengve ottan meg-meg állok
Hátha láthatom talán
A tó vizén a néma lányt)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-17 11:54:42
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-17 11:54:42