ballada a szemétszedőkről melyet a költő alkalmatlan barátainak szerzett

megyünk a közmunkások élén
világ végére szép szemét
ragyog rajtunk a sárga mellény
bőrünk meleg mert szennyvizét
a nép örömmel hugyozza ránk
dögöljetek meg lusta disznók
erkélyről néz le apánk anyánk
agonizál négy bolond istók

nemzet mely puszta kénye végett
megfojtja sebesültjeit
békéje túl sok foglyot ejtett
itt élni halni nem segít
a kötelesség rokokó fasiszta szózat
s a jogra kennek gótikus mocskot
hős papjaik cipőnk orrára fosnak
agonizál négy bolond istók

menetelünk gyomorsötétben
Kriszta monoton verset ír
letépve ring megint egészen
zsidó csillag vagy hervadt gólyahír
Tamás cigány ez felfoghatatlan
Matyi nem fejt meg semmi titkot
futunk lopunk hízunk csak szavakban
agonizál négy bolond istók

ajánlás

herceg ne ments meg minket önmagunktól
hisz nem mi vagyunk itt lusta disznók
folyvást szopunk s már haszna is csordul
agonizál négy bolond istók















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-04 13:12:33
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-05 15:30:20