Zárlatok

    lábat lógáz
    a táj
    hinta-palinta
    kékfestő
    az ég

    aztán fű
    egészen egyszerű
    aludhatnál
    de már késő
    ébrenléted

    kacagó-síró
    Janus arc
    a hajópadló
    ráncain
    Teréz anya

    utolsó kezét
    is eltemette
    ha megírnám
    a boldogságot
    belehalnék

    ring a gondok
    gondolája
    szürkén-szerényen
    anyám
    sohasem volt szája

    Van Goghnak
    volt sütnivalója
    a fülét vágta
    nem a fejét
    én rám szavazok

    mert a reggel
    ad lelkemből
    egy darabot
    elfogyok
    csontom kóbor

    kutya rágja
    így marad
    egy-két atom
    felsír
    a hátamra

    kötözött
    csecsemő
    mert nincs mit
    nincs mit
    enni mást

    csak magad
    az ámuló
    cseppeket
    figyelem
    lágy vihar

    a magzatvíz
    visszavisz
    anyánk
    keze
    megilletődve

    elver apám
    te szeretsz
    Istenem
    talán
    akkor

    megölelte
    annak a
    valaminek
    az arcát
    sós vizet

    fecskendezett
    a szökőkút
    peremére
    tenger hömpölygött
    addig a semmi





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-18 19:32:27
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-18 19:32:27