Fertályos Kati néni

Majd visszatért az egyhez
Kezdeni egy szebbet
Csak hogy a kétágú egykezes cifra
Kagylótányéros nehéz  ódon mérleg
Egoizmust észlelt
Az esküdtek az ügyészek
Felháborodásaikban
Halált követeltek
Úgy tettek mintha nem lenne
Gondtalan szolgálati lakásuk
Mint ha nem emelték volna őket ki
A bírálandó létből mert gyávák voltak élni
Be álltak inkább az életet ítélni
Bárcsak a bujkálók akik nem tanultak
Ki bírnák javítani ezt a tévedésük
És lenne még egy esélyük
Akkor lehetnénk olyan tanultak
Annyira okosak hogy meg teremthetnénk
Egy olyan világot ahol nem lehetne ilyen erős
Ennyire  láthatatlan ez a  krómacél ketrec
Valami baj van több a büntetés mint mit érdemelnek
És senki nem kér rájuk kegyelmet valójában
Csak a Fertályos Kati néni Székesfehérváron
Hűti tél fűti nyár mossák a savak
Keringnek felette olykor fekete  varjak
És az emberek megérintik jobbat akarva
Ki is fényesedett az orra a az arca








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-17 08:00:43
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-17 08:00:43