"Mini-me"

kerülöm magam. formaságokra
szorítkozom egyedülvalóságom
idejére. biccentéssel viszonzom
köszönésem. őrizetlen átjáróknál
előrebocsájtom nyűtt személyem.
koromra való tekintettel helyem
átadom trolin, buszon, villamoson:
nekem. semmirekellő udvariasság
részemről minden alkalmazkodás,
mivel szokásaimhoz viszonyulok.
elviselem, hogy tonnányi édességet
tömök belém, szemet hunyok álmaim
szemérmetlen angyalkái felett;
gyertyát is tartok idétlen magamnak,
a ritka alkalmak adtán, ha kefélek
valami szöszös kordbársony nacit
az előszobában; macskám örömére.
eltűröm az idétlen japán giccset
gépemen: rajzó, bociszemű pillangók
ajzását, grafikus hősök által,
keresztbe-kasul. (valóban infantilis,
mint azt x tanárnő jelezte „családszoc”
órán. többet várt volna ugyebár.)
besegítem magam a csúszós kádba, s
hagyom engem morbid dickként dögleni,
atlanti szagú, keserű habok alatt,
estéről estére; közben mások
testére gondolok, hogy elviseljem
sajátomat. olykor mesét olvasok
magamnak, -eleresztem a tanulságot  
fülem mellett nyilván; mint darazsat(?)
golyót(!) hű krimi(m)ben az ál-áldozat.
-"A vörös sál".- puszit nyomok taszító
arcomra, ha tentikélni készülődöm
levendula színű matracomon,
jótékony lepelbe csomagolódva.
(kokettálok valami nagy nyuvadással.)
lelkiismeretes, közös gesztus
részemről, számomra az együttélés;
de semmi több! másba bele se mennék
velem. kibaszottúl idegenek vagyunk
egy-másnak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-09 00:59:28
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-09 01:11:48