Marionett

A toll megremegett a jegyzeteim felett, de előbb lebénított az aura, és
hogy tudtam: jön. Valami jönni fog. Fölöttem áll. Tudom. Érzem.
A szekrény, az a ronda kopott, minden osztályban egyforma szekrény
megindult felém tántorogva, mint egy ronda részeg. Nem volt rajta lakat,
rémületes külsejű szürke szekrény, ajtaja billegett, kiáltani akartam:
valami van velem! Félek! Társadalomismeret. Tündéék is itt. Ez a hetedik
óra, a menzán krumplistészta volt, tudom, még érzem a számban a hagymás
krumpli ízt. De jött a szekrény. Egyre közelebb. Rohanás. Lassulás.
Örvény. Szólj valakin---- itt elvesztettem a hangot. Elveszített engem is
a hang. Nem láttam. Voltam valahol, de ahhoz a helyhez nem lehetett
meghúzni a koordinátákat. Bábu voltam, de aki mozgatott, a pálcákat
letette. Ne, még ne! Mi van velem? Kriszti! Ne nyúljatok hozzá!
Nyugodjatok már meg!
Istenem, annyira félek, mi ez? Kérlek ne haljak meg, kérlek!
Istenem, legyen ennek vége. Csak uralkodhatnék a testem felett.
Uralkodni, görcsbe rándultan! Istenem, hadd éljek még!
Ki akartam nyitni a tenyerem, de nem ment.
A toll széttört kezeim között.
A lábaim, tam-tam dobok dobverőiként, nélkülem verték a
rémisztő ritmust, nem tudták abbahagyni, és fájt a harapásom, nyelvemből
vércsík kúszott a padló felé, véres nyál.
Nincs hang, nincs fény, nyugalom van és béke.
Valami zene szólt, és azt álmodtam, Ginsberg nekem írja a Halál apa
bluest. Mosolygott,szép férfi mosolya volt. ... aludj még Kriszti.
Lehet, hogy nem is ő mondta, hanem saját magamnak én?
Jól vagy? Rengeteg energiát vesztett a kislány... hány éves?
Ekkor akartam életemben először átírni az energia megmaradás
törvényét. Teremteni akartam egy másik fizikát, amelyikről csak azt
tudtam, ha lenne, örökké élhetnék





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-24 14:18:01
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-24 20:35:51