madarak városa

este tíz és nincs aki megérintsen. senki, aki végigrobogna
rajtam, hogy jobban összetörjek, vagy aki csak pofozna, foj
togatna, és etetne mint egy állatot. miért kellene bármit is
magyaráznom? nem akarom már beragyogni senki éjszakáját,
csillagtalan égen szemérmetlen félholdja ne én lehessek.
a címeket, számokat, neveket mind-mind elfeledtem.
romvárossá lettem, leszakadt híd, kihalt, szűk utca,
betört, kormos ablak. kiszáradt kút alján párszáz forint.
bejárhatatlan térképek összefüggéstelen útjai. ábrák, melyek
már rég értelmüket vesztették. romos fal. Föld, mely kiadós
esőre vár. nyikorgok, mint egy félig leszakadt kertkapu,
melyet kezd felzabálni a rozsda. betöltetlenül hiányzom,
valahonnan, és most nincs aki kiemlékezzen szívéből.
mit kívánjak? jön már a hó, meggyötör a tél. egy névtelen
asszony rossz angolsággal könyörög a segélykérő rádión
némi friss tejért, miközben egy gonosz isten földre hullajtja
apró darabkáit.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-05 13:05:51
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-05 13:05:51