Filozofikus hangulatban

Kezdjük az ősrobbanással, ha volt ilyen,
a világmindenség mitől végtelen?
Időben csak azt mondhatjuk végtelennek,
amelynek nem volt kezdete, mint ennek,
és eddig végét nem láttuk még a térben,
sem befelé, sem kifelé egészen.
Maga az anyag jelentheti a tért is,
ha végtelen, úgy végtelen a tér is,
a végtelenség mindig, csak úgy érthető,
ha az univerzum maga téridő.

Amikor ebben a langyos őszidőben
parkban üldögélve van időm bőven,
elgondolkodom; a Nap messze világol,
mégis látom én, nem annyira távol,
mint a többi csillag¸ ez engem fogva tart,
nékem ezzel okoz némileg zavart,
mert más csillag vajon tart-e fogva földet,
élnek-e ott urak és gyönyörű hölgyek,
szeretik egymást, van szeretett hazájuk,
boldogság vagy a pusztulás vár rájuk?
Mind megannyi kérdés, és mind felesleges,
hiszen valóban egyik sem végleges,
mert, ha jól kérdeztem, a kíváncsiságom
nappal is tovább él, egyik sem álom,
mert ha a józan ész csak matematika,
a véges-végtelent le kell írnia;
és fürkésznie kell a belső végtelent,
tudjuk meg, a lélek bennünk mit jelent?!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-02 00:24:37
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-02 00:24:37