kiállítás

vastag szemöldöke és görbe orra volt, orra körül
barna szeplők ültek hintázva ráncain. a szája
nyitott útikönyv, mézillatú kapu a nyelőcső felé.
barázdált szeme az égre meredt, mozgó állkapcsa
már régen csak egyhelyben állt, két szeme két
kaptár a végtelenbe, füle zajra hangolt tengeri kagyló,
arcán sebhelyek és himlő nyomok, lepecsételt
vasúti posta, hangja érces, bársonyos értelem,
homlokán hullámozott palatető-minta, mintha
rosszul ácsolt bádogtető volna, fedetlen feje kopasz
foltokból haj, sűrű erdő favágás után

kiteregetve fekszik, kékes villódzás az ágya fölött.
hideg műszerek a lábánál, fölhasítva teste,
szervei pontosan, egyenként lemérve,
csak a feje maradt olyan, mint régen volt.
alig takaró paplan az ágyék fölött, mindent sejtető,
még erotikus is volna. nincs vérkeringése,
nincs semmije, csak arctalan hulla.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-27 18:54:45
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-27 18:54:45