Naplopó

Ilyenkor jobban bosszant, hogy nem láttam
még igazi, nagy költőt, mert megfigyeltem
volna a hétköznapi szokásait. A szemét
fürkészve, alázatosan kérdeztem volna rá,
hogy vajon éjszaka ő is zsugorülésben veri
a billentyűket, és hogy hányszor görget
vissza a készülő vers elejére. Talán elszállt
már neki is majdnem kész, aznap vajúdott
szövege egy rossz kattintás miatt, és törte
a fejét, kereste a fővonalat, erőlködött azon
nyomban kizárni az egészen addig szinte
néma, és most alattomos piócacuppanással
támadó hangokat a tévéből, de csak a napló
tartalmára emlékezett. Nekem a svicisapkás
Tvrtko jutott, és feltételezem, hogy az övénél
álsimulékonyabb hang még soha nem hatolt
be a fejembe. Tuti, hogy a kimondhatatlan
"Dorogi Gabriella riportját látták" kripliszlogen
se zúzta volna így szét a búvalbaszott vasárnap
esti szösszenetemet. Ez jó. Szösz, szenet.
Egy igazi, nagy költő ebből újra felszívhatná
magát, de mondom, én még nem láttam egyet
se, vagy ha igazi is volt, valamiért a szemem
előtt összement.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-20 08:48:09
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-20 08:48:09