A magyar nyelv egy emigráns szemszögéből
Azt a szót sehol nem ejtik úgy,
és az a betű máshol mást jelent;
itt van velem; föld nélkül, anyátlan.
Semmi haszna, mégis követett.
Úgy lapul bennem, mint táskámban a kulcs,
s az útlevélben furcsa, magyar nevem.
Ismerős tárgy egy idegen szobában.
Hordozom, és néha előszedem.
Szerelem ez talán, gyöngéd és drága,
vagy mélyebb: totemizmus. Betűtisztelet.
Bennszülött emel így áldozatnak oltárt,
míg imád egy ősi, faragott fejet.
Az én fejemben csönd és béke van;
imám is csendes; inkább vallomás.
Szavaim ajkamról szelíden elejtem;
az idő eljön, s mindent szót elás.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-08-28 22:08:05
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-28 22:08:05
