Tanulmány a húsról

Hagyjuk most kicsit a szereket.
Tekintsünk el egy pillanatra a flekkenportól,
a műbelektől, a fólia alá ragadt vízcseppektől,
felejtsük el az olcsó folyékony szappan ízét,
ami a vágódeszka súrolása után is beissza magát mindenbe.
Hanyagoljuk a gulyáskrémet, a növényi olajat,
az import kínai zöldfűszert, feledkezzünk meg az e-kről,
a sütőtasakokról, a sűrítményekről, a szószban lévő
porok felezési ideje miatt se aggódjunk többé,
és legfőképp, vegyük le a kézfejünket a vállról,
ahol eddig pihent.
Marad a hús, a csupasz vállak lehetősége.
Valamit persze kezdeni kell vele, de nem lehet elkapkodni,
hiába zúdítanánk nyakon az agyunkból kirekesztett dolgokkal,
hiába ömlene rá a konyha összes íze színe és illata,
és feleslegesen csúsztatnánk lejjebb a kezünket a vékony pulóver íve mentén.
Nekünk a hús kell, nyersen.
Nem klopfolunk, nem spékeljük, ne tisztítsuk meg az inaktól,
az apró, szúrós csontszilánkoktól,
és mindenképpen rajtahagyjuk a hártyát.
Csak nézzük a faggyút megigézve és persze kissé riadtan.
Megrémülünk, hogy talán nem nekünk való dolog a nyers hús
kevesek vagyunk ehhez, hogy amúgy is túl gyenge a gyomrunk
és a fogunkról lekopott a gyöngyszínű páncél. Elvékonyodtunk.
Evolúció, vagy egyszerű kémia? Lehet…
de nem merünk a húshoz nyúlni.
Csak bámuljuk reszkető bokákkal, és a kezünket is zsebre dugjuk inkább.
A hús pedig lassan gőzölög, megdagad, tokmányos csillogó kéreg nő rá,
amit soha többé nem tudunk átmetszeni.
Amikor a szemetesbe kerül, már a szagát sem bírjuk elviselni.
Lebotorkálunk a lépcsőn, kezünkben a párolgó nylonnal,
és próbáljuk elhitetni magunkkal,
hogy a hús és a vállak nem nekünk való dolgok.
Ekkor jöhetnek a szerek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-26 10:06:04
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-26 10:06:04