Ami még vagyok
Szorít a bűn, akár a bezárt ajtó
a rajtakapott apró gyermeket,
büntess meg isten, legfőbb végrehajtó,
én életemmel szolgáltam neked!
Ez a szolgálat mégse volt önzetlen,
cserébe mindig kértem valamit,
újabb és újabb apró bűnbe estem,
s nem fogott rajtam semmiféle hit.
Nem hittem neked, a sátánt tagadtam,
csak az elmúlás tapasztalata
döbbentett rá, hogy fölöttem, alattam
nem lesz majd egyéb, csak a föld szaga.
Ez lesz a legtökéletesebb semmi,
ami belőlem hírül megmarad,
így fogok végre egyszer megpihenni,
hogy a nevemhez semmi sem tapad.
Világossá válik: igyekezetem
felesleges volt, mint a vers maga,
az élettelenből egyéb nem terem,
csak a végtelen örök anyaga.
Maradok része annak a világnak,
ami nélkülem maradéktalan,
apró büszkeséggel nevezem mának
ami még vagyok; maradék magam.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-08-13 00:08:24
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-13 00:24:24
