Apám verse

A    h
   ó
         e
  s
           é
   s
tövé
ben  ülök
Sztálinnal.

Apámról beszélgetünk.
O l   o m u o   c  nyúlnak a távolba a szavak.
Ha tudnám mit jelent, nem is érdekelne.

Lélegzet:
Irodalmi jackasskedés. És érzem a szagát,
mértne lehetne Gonzo is egyben?
Bár... ki akar ma rejtvényt fejteni?
Mondjuk engem is mindig megoldanak,
Ne ítéld meg a fősort egy kétbetűs szóból.

Vissza:
Nem ítélem el a barátomat,
Csak a széplelkű emberek - mint J.A. -
Hisznek az utópiákban...
        - A kincstár kulcsait kérem!
De ha egyszer gyorsabban megteremtheti... - bár csak önmagának -
Persze, hogy elcsábult apám is.
A hitelről ma is írhatnának könyvet

Lassan visszalélegzem magam a valóságba.
Olomouc... féregként bomlasztja a tudatalattimat,
Az újságból kivágott szavak értelmet okádnak
A betűk agyam köré fonódnak és vissza cibálnak.

Újra a panelálomba merülök
Itt nem félek,
Csak meleg van nagyon.
Felforr a vérem,
Torta a habon.

Tizennyolc négyzetméternyi
Xanax paradicsom
Nyugalom birodalom,
Élet ravatalom

Levelek
Felszólítások
Telefon csörgés...
elalszom végre


l
é
l
e
k
z
e
T






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-06 11:53:36
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-04 13:50:58