Kié a koszorú?

Az arc ismerős,
hajába a troli áramszedője
szórt szikrákat, attól olyan ütős
a frizura és a rím.
Tolla alatt a remekművek
apró köhintéssel születnek,
a szonett csak egy hosszú
szellentés, és máris kész.
Meglett kora ellenére
a szexről szenvedéllyel beszél,
íme egy koszorús költő, aki kefél.
Zavarban hallgatod,
ő az, ki oly nagyot alkotott?
Zakója alatt pállott, rózsaszín ing virít,
ráncos szája szélén hideglelés,
és abból, ahogy zihál,
elkelne már egy szívátültetés.
A stílusa is annyira pikírt,
hogy a szemed undorral forgatod.
A körúton korzózik
ifjú feleségével karöltve,
riporterek minden becses
lépését követik,
egy fotóért egymással
mennek ölre,
mégis mikor őt olvasod,
a rím puhán gördül,
valami megérint, és benned is örül,
tudod, miért olyan jó írni,
és akkor, ott, elkezdesz hinni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-28 08:36:56
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-28 08:36:56