És te, miért írsz verset? Nem élnél inkább?


És te, miért írsz verset? Nem élnél inkább?
Azt ne mondd, hogy ez meditáció, ima, sirám,
hogy éppen ez kell lelki békédhez – dagonyázás.
Sóvárogsz, barátom, vigasztechnika; Nietzsche
megmondta lúzer-ön-dajkaság, ő szebben mondta.
Tényleg, azt hiszed, nyelved csodái, a megnevezés
mámora lenne, és éppen az, úgy, ahogy írod? Barom!
Kerüld el, ha tudod; ha fáj elviseld; ha segíteni kell,
tedd meg, de minek is magadnak oltár, latrina –
sosem voltál még oly magasan-alacsonyan, hogy kéne.
Kísérletezgetsz? Jegyzőkönyvbe írod, lombikodban
meddig bírod? Szégyelled a múltkorit – mert túlélted,
a mostanit, hogy ennyire sikeredett csupán, mikor
véred örök forrásban, s nincsen is tovább – hiszed?
Nem az a baj, hogy az első vers, minek volt fedezete,
követeli a többitől is: legyen nekik, szélsőségesebb
egyre, különben hazug, ki írja és az is, amit.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-16 00:43:59
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-16 00:43:59