A nagyjábólság őfelsége
Én kitörök, de a gát
Még tartja magát
Én kijártam magamnak
Te meg kiállhatatlan
Az én lelkiismeretem tiszta
A tied aligha
Mindig is ilyen lesz
Mégha meg is ilyedek
Dadogsz kánonba
Ahogy a homályos kép átdobva
Mint a jobbnak
A bal lábnyoma
Egy testtől van
Csak távolabb
A szem könnyes
Nem mattos
Mert azon kevésbé véstek
Karcot
Csak egy művész van aki elfogadtok
Mégha köze sincs a performanszhoz
Ami számít, az az entertainment
Mert a közönsége feledékeny
Itt lent bent vagy
Mert ami eltemet az körülvesz
nem súgdos
ki bújdos
Nem bömböl
ki előtör
Szökdelve
öklendez
De ha állna
csak hányna
Nincs igazság mert fél
A féligazság remeg nem remél
az anyaország egyre fogy
az alakod már egyre jobb
A sötétségben
Elindult a közléskényszer
Akik bólogatnak
Azoknak mosolya nagy
Akik kiáltoznak
Senkinek se hiányoznak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-07-11 08:02:06
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-11 08:02:06
