Tizenkilencre – huszonegy (a század) Tisztelet Vörösmartynak, Aranynak
Ne add olyan olcsón magad, bár vigyázz, nincs is küzdelem;
mit ér ilyenkor az ember, aki időbe szellemül vagy földbe,
gesztusain kérődznek később vagy nem ismerik – most sem.
Istenarcú sártól a lelkes porondig elég, ha mász’ s harap,
a csillagok mér’ lennének, ne hidd, hogy metaforákkal takard
magad – hisz tudod: csupaszon jobb volt, anyádra raktak,
és azt mondták neki – örülni kell; te meg eleve: nem sírtál,
odavoltál, hogy levegővel tele a tüdeje annak, aki leszel.
Itt vagy, mit is tehetnél, szavadon fogni senki nem akar –
a nagy koordinátarendszerben találd fel magad, akár
egy kisebbik, mi nem tud nagyobbakról – cél a vég-
telen, miközben maga is az origóból hajt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-07-02 10:54:37
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-02 10:54:37
