A parton
Álmomban a Duna partján álltam.
Seregnyi csillag sikoltott felém.
Ottan voltam köztük én is: fáztam.
Egy puskatus fiamat lökte épp elém.
Nem volt szemében semmi emberi.
Talán szeme sem volt - néma üreg
’mely már nem tükrözte tetteit.
Nem volt semmi sem benne. Lélek sem üveg.
Fekete halmokba hányt csillagok
és félrekoptatott sarkú cipők.
Egyszer ott , másszor meg itt vagyok,
hol leszegi fejét a megvénhedt idő.
Elhaló Himnuszt fed el ős robaj:
Megbékélés nélküli félszegek
szakadása. Csontig lenyelt sóhaj
a jég-kriptának immár hálaimát rebeg.
Kezemben a Tétovaság izzad.
Ereimben fekete olaj lángol.
Asszonyom lelkében népe tikkad,
míg a Halál mindent feketére mázol.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-06-25 13:37:15
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-25 13:37:15
