Elgépelt vallomás


Hajnal van. Zörögve nyílik a táj,
mint egy kopott, ócska füzet. Én
egy tarka pad hátán püfölöm a
betűket szívem billentyűzetén.
Beírom, majd kitörlöm
folyton a neved.
Üzenni akarok!
Beszélni veled!
Olyasmit írni, mit
egy gép sem ment el!
Elküldjem? Hallgassak?
Jó, legyen…

- Enter -

A tér eldugott csücskén ülve,
nézem, hogy foszlik szét minden emlék.
a szélben forgó maghéj táncát
figyelik az éhes fecskék.
Érzem, ahogy ujjaimban
szilánkossá válik a vér,
meghasad az idő, elpattan az elménk
és nem lesz többé se fecske, se tér,
csak a tudatos tudattalan
kísér untalan majd a
felém boruló pillérek között.
Ott voltál, mikor testemből
kiköltözött minden,
mi a világon szent még.  
És csodára várva néztél,
mint egy szentkép.

-  Ctrl + v -

Félek, emlékünk széttörné
a bennem szunnyadó üzenet.
Avult fájlok rettegve intenek:
„Nem láthatja más, még te se!”
Nem mondhatom el senkinek?
Tombolok legbelül,
gégém némán pattog,
lelkemen lelked ül.
Legyen hát!

- Caps Lock -

ELMONDOM HÁT MINDENKINEK
MIT REJT A LONCSOS KÉPZELET.
TUDOM, ÉN LÖKTEM EL
NYAKAMHOZ FESZÍTETT
ÍZZADÓ KÉT KEZED!
DE MOST BÚJOK MÁR
TÖRÖTTEN, VISSZAMENNÉK!
- SZISZEGVE KÖRÖZNEK
FELETTEM A FECSKÉK -
RÁÉGETT TARKÓMRA
UJJAID HIÁNYA,
ÉS HIÁBA GYŰRÖM FEL
INGNYAKAM, HIÁBA
OSONOK CSAPZOTTAN,
CSENDBEN HETEKET VISSZA
A KÉPZELETEMBEN,
CSAK A FÜREDI MÓLÓN
MERENGŐ PÁRT LÁTOM
- FESZÍT A MÚLT,
IZZIK A LÁZÁLOM,
FOGY A LEVEGŐ,
A SZÁJSZEGLET KÉK,
A SZEMEM LECSUKLIK -

- pause/break -

Elszállt az erő és korhadtan
ledől az odvas értelem…
annyi rejtett emlék dühöngve tör elő,
mikor feltöltöm
közkinccsé forintos életem.
Az üzenet kész, de néhány kis ablak
hibát jelezve ugrik fel bennem:
Csatolmány érkezett…Merül az elem…
Meztelen ikonok, mimóza szexkép…
Mit tegyek? Elküldjem?
Hiányzol…
..
.
- Esc -







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-14 13:14:00
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-14 13:14:00