Kaszída a fehérszőrűért

Fele oldalon a tábor
kibontott szíjakkal
parázslik a földön
másik fele
most jön
teve háton lebeg a vászon
karmazsin pirosban lányok
fodrozzák ruháikat.

Három fiatal csahos torkából
csenem ki a vizet
fogatlan madár az est, mire
áll a fészek – s fogat nevel az égre
csillagokból az éj.
Köröttünk sziklák ontják a port
ropog a dűne távol
lobogó asszonyszemek hajolnak
tűzfölé. Megmossák lábam,
takaróba bujtatva fújom a füstöt
vízipipámból.

Csikó születik a hajnal gyomrából
nagy a riadalom: szőre fehér, mint
a kiszikkadt koponya, mit útközben
láttunk kiállni a homokból.
Nem ült azon semmi, csak a szél
járatta szárnyait keresztül.

Ez lesz az a csikó, szeme körül fekete ráma,
mint Yafia leple alatt-arcának része,
kiért a törzs negyven tevét kért, s apám
nyájából húszat.
Kehhilán fajta, az ötből.
Reggelre ott volt érte a tengerről

Aki” – Folyt utána a könny, a szigeti
ember tenyerét marta a só
ki kérte, hogy majd megveszi
és én kinevettem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-11 18:51:31
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-11 18:51:31