Kaszída a saválló tevéhez

Megy az út. Megyek én.
Homoksziklán ül a fény. Kikerül,
kerülöm az éles pengéjű
határt. Távolban egy repülő
a tengerbe belerág.

Gyógyító fa árnyékába lángsugara
beledöf. Beleülök a nyeregbe
homok fölött repülök. Faluban
vaskutya, bőre sötét-feje csont
vérzik a Nap oldalában
így marad a fele pont.

Kenyeret süt lány, szeme rubint
kaloda. Ha a tea édes lenne, akkor
se mennék oda. Szól az éj: Hold az égen
más faluba elkísérjen. Zúg a vihar,
zablaszíjam odalett,
Kancáján jön a lány
karja karcsú minaret.

Megy az út. Ő meg én.
Gondterhelten a tevén. Ügetünk
jön a dzsip, elkaszálja a porom
Kel a Nap, fut a szél keresztül a
homokon. Kanca szál, sas a lába
visszavisz a sátorába,
legyen holnap Mambrouk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-09 15:11:04
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-09 15:11:04